A Potter család
2006.04.11. 16:29
Írta: Tom Denem
Műfaj: Regény
Állapot: Nem befejezett
Tartalom: Ez a kis regény azt meséli el, hogy én milyenek képzeltem volna a Potter családot, hogy ha Voldemortnak nem sikerült volna megölnie Harry szüleit.
Jó olvasást! :)
A Potter család
Írta: Tom Denem
I. fejezet
A kis jővemény
Sötét és esős éjszaka volt. James és Lily Potter a Roxfort Boszorkány – és Varázsló képző Szakiskolába igyekeztek. Megtudták, hogy a Sötét Nagyúr, Akit nem nevezünk nevén őket akarja. Az iskolán kívülre hoppanáltak.
-Azt hiszem sikerült leráznunk.- mondta James és megölelte feleségét.
-James én úgy félek. Mi lesz ha, történik valami Siriussal?- mondta kissé remegve.
- Nyugodj meg Lily azért jöttünk ide, mert Dumbledortól még Tudjukki is tart. Most pedig menjünk be a kastélyba Albus már vár minket.
- Jó menjünk!- szólt a nő.
A férfi egy vékony faágat húzott ki a talárja alól.
-Expecto Patronum- suttogta mire a pálcájából egy ezüstős hím szarvas ugrott elő.
Így szólt a patrónushoz: Vidd az üzenetet Dumbledornak, hogy megérkeztünk. A szarvas vágtatva elviharzott. Egy kis idő múlva a Roxfort kapui kinyíltak, Potterék bementek az iskolába. Dumbledor az előcsarnokban várta őket.
- James, Lily örülök, hogy újra látlak benneteket ezekben a sötét időkben. –mondta. Gyertek beljebb.
- Köszönjük Albus. Most elkell a segítsége. Voldemort ránk és születendő gyermekünkre vadászik. -mondta a férfi gondterhelt arccal
-Tudok róla. Gyertek fel az irodámba Sirius már vár minket.- mondta az igazgató.
-Sirius itt van?- kérdezte az asszony.
- Igen itt van nem sokkal előtettek érkezett. Ha jól tudom beleegyezett, hogy legyen a titok gazdátok. Azért vagyunk ma itt, mert el kell végeznünk a Fidelius bűbájt, mivel nagy veszélyben vagytok.
-Igen tudunk róla.- mondta fanyar mosollyal James.
-Meg is érkeztünk. Citrompor. Tárulj!
A kőszörny félre ugrott és egy spirális lépcsőt engedett látni. Az igazgató és Potterék ráálltak egy-egy lépcsőfokra. Egy kis idő múlva meg is érkeztek az igazgatói szoba elé. Dumbledor benyitott. Egy húszas éveiben járó fekete hajú férfi ült a szobában .Mikor meglátta kik jöttek felugrott és odarohant hozzájuk.
-James barátom.- szólt és megölelte a férfit. Te is itt vagy Lily?
Miután az asszonyt is megölelte az így szólt: Igen, sajnos Voldemort még mindig üldöz
- mondta szomorúan.
-Most, hogy Peter is elárult minket. Hála neki alig tudtunk elmenekülni a Godric’s Hollow-i házunkból .
-Lakhatnátok velem a Black kúriában.- mondta.
-Köszönjük Sirius azt hiszem elfogadjuk, most, hogy a saját házunkat lerombolták.
-Örömmel látlak ott benneteket.- szólt és egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Most, hogy ezzel is megvolnánk elvégezzük a Fideliust.- szólt halkan az igazgató.
-Igen, kezdhetjük.- mondták. James barátjára szegezte pálcáját és így szólt.
-A titok amit el kell rejtenünk a következő: A Potter család lakhelye mostantól a Grimauld tér 12 Black kúria. Ez után így kiáltott. –Fidelius!
Ezüst fény izzott fel a három ember körül egy pillanatra, aztán el is tűnt.
- Na ez könnyen ment.- mondta Sirius.
- Legjobb lesz ha azonnal indultok.- mondta Dumbledor. Sok szerencsét!
Egy négyzetes alakú dobozkát adott át amiben csillogó ezüstös por volt.
-Hopporral megyünk?- kérdezte James. Vett egy marékkal a porból.
-Igen ez lesz a legbiztonságosabb.- felelte az igazgató.
-Piorinitio!- mondta Sirius mire az eddig üres kandallóban vidám lángok gyulladtak.
- Kösz Sirius- szólt Lily halkan.
-Semmiség.- felelte vigyorogva.
James a maroknyi port bedobta a lángok közé. Az eddig vörös lángok smaragdzöldre változtak. Ő és felesége beálltak a lángok közé.
-Grimauld tér 12!- kiáltotta a férfi mire a nővel együtt eltűntek.
~ O ~
Egy sötét és hideg konyhába érkeztek. Egy egyszerű konyha látszatát keltette durván faragott faasztal, a plafonról serpenyők és lábasok lógtak. Az asztal körül volt még egy tucat szék, az ajtó mellet végig polcok voltak és végül egy nagy tűzhely.
-Kicsit hideg van itt.- mondta Lily és előhúzta pálcáját. A kandallóba szegezte és kimondta a varázsigét: Piorinitio! Egy pillanat múlva már vidám lángok pattogtak. Pár perc múlva Sirius is megjelent.
- Érezzétek magatokat otthon.- mondta vidáman. Tudom, hogy egy kicsit koszos, mivel már elég régen jártam itt, de együtt biztos ki tudunk majd hozni belőle valamit.
Hirtelen egy nagyon öreg házi manó jött be a konyhába. Mikor észre vette a jelenlévőket nagyon mélyen meghajolt, hosszú orra a padlót surolta.
-Örülök, hogy újra itthon van Sirius úrfi.- mondta, közben ezt piszmogta: Visszatért az áruló fattyú és még magával hozta azt a Pottert meg a sárvérű feleségét.
-Ne merd sárvérűnek nevezni Lilyt te korcs.- förmedt rá Sirius mérgesen. Amúgy is mit csinálsz itt?
-Sipor takarít uram.- mondta egy újabb mély meghajlással.
- Találj ki valami jobb hazugságot.- szólt Sirius.
- Ahogy az úr óhajtja.- felelte és megint meghajolt.
- Most pedig tűnj innen!- kiáltotta.
Miután Sipor kisomfordált a konyhából barátaihoz fordult.
-Gyertek, megmutatom a hálószobátokat.- szólt.
A konyhából egy nagy előszobába érkeztek. Onnan egy hosszú lépcső vezetett fel az emeletre. A lépcső mentén egy tucat festmény volt felrakva, de mind el volt függönyözve.
- Ne beszéljetek itt túl hangosan.- suttogta Sirius. James épp kérdezni akarta, hogy miért, de Sirius megrázta a fejét, és azt mondta:- Majd ha felérünk a szobátokhoz, megmondom. Mikor felértek a második emeletre Sirius megállt egy fekete ajtó előtt, előhúzta pálcáját és a zárra koppintott. Az ajtó nyikorogva kinyílt.
-Ez lesz a ti szobátok.- szólt Sirius.
A szobában dohszag érződött, a falakról hámlott a tapéta és majdnem egy ujjnyi por volt a padlón.
-Kicsit koszos.- szólalt meg Lily és kivette talárja zsebéből a pálcáját.
-Nem tudom, mit csinálhatott itt ennyi ideig az a bolond házi manó.- mondta Sirius.
-Nem baj.- mondta csilingelő hangon Lily. Suvickus!
A varázsszó után mindent rózsaszín hab borított el. Pár perc után eltűnt a hab és már minden tisztán ragyogott.
- Ezzel a tapétával is kéne csinálni valamit.- gondolkodott hangosan a nő. Reparo!- kiáltotta és intet a pálcájával mire a falon lévő tapéta olyan lett, mint újkorában.
- Na így már jobb.- szólt Lily. Nem vagytok éhesek?- kérdezte a két férfit.
Megpöckölte a pálcáját mire az asztalon egy tál csirkés szendvics és egy kancsó töklé jelent meg. A két varázsló leült az asszony mellé egy-egy székre.
-Mond Sirius miért nem, lehet hangosan beszélni az előszobában?- kérdezte James és vett egy szendvicset
-Mert anyám festménye is ott van a falon, és ha felébred akkora hangzavart, csinál, hogy el sem tudjátok képzelni.
- Mért nem szeded le onnan?- érdeklődött Lily.
- Mert Magifix ragasztó bűbájjal kezelte a festményt. -mondta Sirius. Most pedig menjetek aludni, elég késő van már és gondolom fárasztó napotok volt. Evapores!- mondta Sirius mire a tál és a kancsó eltűntek.
Sirius elköszönt és kiment az ajtón. James és Lily miután átöltöztek, befeküdtek az ágyba. Még sokáig nem jött álom a szemükre. Hajnal kettő körül valahogy sikerült elaludniuk. Két hét alatt sikerült teljesen lakhatóvá tenniük a házat. Július végén egy nap Lilynek fájásai voltak. A házból nem vihették ki, mert tudták, hogy Voldemort emberei még mindig keresik őket. Egy rendtagot hívtak segítségül, aki a Szent Mungóban volt gyógyító. Azon a napon megszületett a kisfiú. A gyógyító odaadta a kisbabát az anyjának.
- Gratulálok anyuka fia született. Mi lesz a neve?- kérdezte.
- Hívják Harry James Potternek.- mondta Lily.
A gyógyító adott neki néhány bájitalt, amitől rögtön jobban lett. Majd elköszönt és távozott.
- Tisztára olyan, mint te James.- mondta Lily kedvesének.
- Igen, de a szeme a tiéd.- válaszolta mosolyogva.
Eközben Sirius felszaladt az emeletre, bement a szobájába talált a fiókban egy gombot ledobta a földre majd egy átváltoztató bűbájjal remekül faragott babaágyat varázsolt belőle.
- Locomotor kiságy!- mondta mire az ágy egy 20 cm magasra emelkedett.
Kivezette a helyiségből és a hall felé, terelgette. Lily már vidáman ült a konyhában és Jamessel beszélgetett. Mikor beért a konyhába így szólt: Ez az én ajándékom a kicsinek.
- Sirius ez csodálatos!- lelkendezett Lily.
- Köszönjük barátom. – mondta James és kezet fogott Siriussal.
Ezek után még sokáig beszélgettek a múltról. Miután éjfélt ütött az óra mind a hárman elmentek aludni. Nem is sejtették, hogy valahol távol a világ leggonoszabb mágusa tervet sző a kis Harry Potter meggyilkolásához.
|